Mivel a hétvégém a munkahelyemen töltöttem, elgondolkoztatónak találtam az alábbi e-mailt.
„Dühös vagyok a munkahelyemre. Mást léptettek elő, holott nekem járt volna. Annyira dühít, hogy legszívesebben venném a kalapomat. A feleségem azt mondja, tartsam kordában az érzelmeimet. De miért? Ettől még mást léptettek elő! (Név nélkül)
A munkahelyünkkel kapcsolatos érzelmeink ugyanolyan fontosak, mint életünk más területein. Valahányszor felbukkannak, foglalkoznunk kell velük.
Ha nem veszünk tudomást gyomorpanaszainkról, fejfájásról, nyilallásainkról, attól azok még ott vannak.
Komoly kihívás, hogy megbirkózzunk a munkahelyünkkel kapcsolatos érzelmekkel. Ráadásul olykor teljesen haszontalannak tűnhet. Egyik kedvenc trükkünk éppen az, hogy meggyőzzük magunkat, mennyire haszontalan az egész.
Mérlegeljük alaposan a dolgot. Lehet, hogy célravezető olyasvalakivel megbeszélni, akinek nincs köze a munkahelyünkhöz, hogy biztonságban érezzük magunkat.
S ha már teljes intenzitással éljük át ezeket az érzelmeket, kifundálhatjuk, mit tehetünk leküzdésükhöz, ugyanakkor hogyan óvhatjuk meg magunkat a kellemetlen következményektől.
Néha elég - mint más területeken is -, ha csak elfogadjuk őket. Néha olyan problémára utalnak, ami csak a miénk, máskor pedig olyasmire irányítják rá a figyelmünket, amit másokkal együtt kell megoldanunk.
Néha éppen az érzelmek mutatják meg a továbbvezető utat. Máskor valamilyen üzenet, vagy félelem bújik meg bennük, úgymint: "Soha nem lesz sikerem ... Soha nem kapom meg, amit akarok ... Nem vagyok elég jó."
A megoldás néha valamilyen spirituális megközelítési mód. Idézzük fel újra: valahányszor spirituális módon közelítünk életünk bármely területéhez, javunkra válik.
Addig nem tudhatjuk, mi a tanulnivaló, amíg nem szedjük össze bátorságunkat, hogy megálljunk egy kis időre, és szenteljünk figyelmet az érzelmeinknek.
Mai emlékeztető:
Ma a munkahelyemmel kapcsolatos érzéseimet ugyanolyan fontosnak tekintem, mint bármely más érzésemet. Megtalálom a módját, hogyan foglalkozhatok velük. „
Talán hasznára lehet másoknak is.
Jaskó Judit
