A pozitív pszichológia ereje. Hmm…De, hogy jön ez a coaching-hoz? A coaching folyamatokban, vannak kifejezett technikák arra, hogyan fordítsuk a még látszólag negatívat is pozitívba. Említettem már , hogy a coaching egy pozitív életfilozófiát képvisel, és egy ezen alapuló értékrendet igyekszik átadni a hallgatóinak, illetve ügyfeleinek. Most bevillan, egy régebben olvasott írás, amit szeretnék megosztani a kedves olvasókkal.
„Irdatlan erő rejlik a pozitív pszichológiában. Mert a teremtés mindig pozitív. Ha pozitívak vagyunk, összeköttetésbe lépünk a teremtő erőkkel. Pozitívnak lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk „azt, ami Van”, és kihozunk valamit belőle.
Az élethelyzeteken, amelyekbe belecsöppenünk, egyelőre nem tudunk változtatni. De, mi dönthetjük el, hogy a pozitívat vagy a negatívat lájuk-e bennük. A problémaorientált megközelítéstől eltérően a pozitív pszichológia számára a megoldások és a lehetőségek állnak az előtérben. Fel kell oldanunk mindazt, ami megakadályozza, hogy összhangban legyünk azzal, ami van: az ítéletek és értékelések, a tanult gyámoltalanság, a bűntudat, a bátortalanság és a célvesztettség elválaszthatnak minket teremtő erőnktől. Életutunk során az a feladatunk, hogy túljussunk az ilyen akadályokon. Saját magunkkal és másokkal való együttérzésünk, bizalmunk, az elfogadás és integrálás képessége és a minden létezővel való egység tudata jelentik azokat a forrásokat, amelyek továbbsegítenek bennünket a valódi énünkhöz, az elégedettséghez, boldogsághoz és sikerhez vezető utunkon.
A pozitív pszichológia segítségével felismerjük, hogy minden helyzetben van esélyünk arra, hogy pozitívan alakítsuk életüket- és hogy nincs semmi, ami elválaszthatna minket valódi énüktől.
A „pozitív pszichológia” ellentétben a problémaorientált pszichológiával és a pszichoanalízissel, a „forrásorientált megközelítést” követei. Megoldásokat és lehetőségeket keres anélkül, hogy ez által elveszítené a kapcsolatot a „rejtettel” a pszichével, tehát azzal, ami legbelül összetartja a világot. Vagyis a „pozitív pszichológia” a legkevésbé sem felszínes.
A „pozitív” szót gyakran teljesen hibásan értelmezik ebben az összefüggésben. A pozitivitás nem azt jelenti, hogy tagadjuk a problémákat, és a „homokba dugjuk a fejünket”, hanem azt, hogy a látszólag negatívban látjuk a pozitívat. (Kurt Tepperwein: A pozitív pszichológia ereje)
Illusztrációként az idézett szerzőtől írt általam „zanzásított2 japán tanmese. Volt egy ember, aki megahasonlott önmagával és nem találta a lelki békéjét. Kolostorba vonult, hogy meglelje, mindenben csak a negatívat látta. Hírül vette, hogy egy megvilágosult érkezik a kolostorba, gondolta, majd jól kifog rajta, ha megmutatja milyen negatív a világ. Elébe ment amikor érkezett és végig vezette a város szörnyűségein, de a megvilágosodott csak mosolygott mindenen. Végül a város szélén rámutatott egy döglött patkányra, a mi negatív figuránk, hogy ehhez mit szól a megvilágosodott. Mire az ránézett és annyit mondott: Nézd milyen szépek a fogai, biztosan csodaszép élete volt! „
Rajtam múlik, hogy miben mit látok! A coachingban, ezeket tanuljuk, hogyan változtassuk a látszólag negatívat pozitívba, Ez, egy megváltozott gondolkodásmódot, egy más szemléletet egy új beállítódást igényel. Személy szerint ez nekem nem mindig könnyű, hiszen a begyakorlott minták elég erősek, és túl régóta működnek. De, mivel tanultak, így a jó hír az, hogy az ellenkezője is tanulható!
Jaskó Judit
Rajtam áll, hogy mit akarok látni!