Péntek délután mentem az aktuális coach képzésemre. Többnyire egyazon útvonalon közelítem meg az oktatás helyszínét. S ezen az útvonalon mindig jókedvre derít egy közlekedési jelzőlámpa, ami ha sárgára vált, mosolyog rajta egy smile. Így volt ez ma is. Annyira megkedveltem ezt a smile-s jelzőlámpát, hogy már egy ideje gondolkoztam azon, hogyan tudnám lefotózni.
A coach tanfolyamon úgy a folyamatokban, mint a technikák megismerése során, többször terítékre került a türelem. Bizony, nem mindig van „aha” élmény az első coach ülés során, úgy az ügyfél, mint a coach részéről is, mert nem egy ülésre „szerződünk” úgymond. Tanárunk többször hangsúlyozta, hogy nagyon sok türelme van szükségünk a folyamatokban, önmagunkkal és az ügyféllel szemben is.
Hazafelé jövet, sorra kaptam a „sárga” jelzéseket. Az első kettőnél kicsit morcos voltam, hogy most várakoznom kell. A többi sorra elkapott sárga jelzésnél, már csak mosolyogtam, mert eszembe jutott az én jókedvre derítő smile-s lámpám.
A hazaúton, azon gondolkodtam, hogy az életben is hányszor kaptam „sárgákat”. Amikor nem egyértelműen piros volt és állj-t parancsolt valami, hanem a sárgákat dobta az élet, állj meg, meg kell állnod, most várnod kell. Néha nagyon hosszúnak tűntek ezek a várakozások és érthetetlennek, hogy akár mehetnék is, mert látszólag szabad az út, de várnom kell! Mert nem kaptam szabad utat még!
Mennyire élvezetesebb, amikor átvágtatok a városon, egy zöldhullámon. De, az élet nem mindig ilyen számomra. Ha a türelem témakörén kell dolgoznom, akkor még ilyen látszólagos egyszerű hétköznapi helyzetekben, is mint a közlekedés is mutatják, hogy most még várnod kell.
Egy smile a kedves olvasóknak, és mosolygós, tehetséggel és lehetőségekkel teli olykor türelmes „sárga smile-s” napokat!
Jaskó Judit
