Az elfogadás nem a beletörődést jelenti és a megváltoztathatatlan rosszat. Sokan úgy élik meg a kellemetlenségeket, mintha az soha nem változna meg, vagy épp háborognak, harcolnak a körülményeikkel, elfelejtve irányító képességüket, amivel létrehozták tudatlanul is azt, amiben éppen benne vannak. A körülményeikkel vannak elfoglalva és Ők maguk, akik létrehozták ezt az egészet, feledésbe merülnek.
Az elfogadhatatlan csak is az elfogadással képes megváltozni. Az elfogadhatatlan értéktelen, de ennek ellenére olyan sok figyelmet kap sokaktól, mintha valódi értéket képviselne, az elfogadható pedig ott árválkodik értéktelenül. Az elfogadás valódi értéket képvisel, mert tetszik neked, ezért az elfogadással valódi, kézzel fogható értéket vagy képes felmutatni, ha megtiszteled a jelenléteddel.
Az elfogadás kíváncsi a létrehozóra, az elfogadhatatlan pedig elutasítja a létrehozó azon képességét, amivel képes a kellemetlenségeken túljutni! Tudja, hogy a kellemetlenség úgy lesz kellemes, ha nem a szelet szidja – mert rossz helyre viszi – hanem a kormányossal törődik, aki irányítja a hajót. A körülmény egyre keményebb szituációkkal hívja fel a figyelmet annak létrehozójának fontosságágáról. Soha nem ellened és nélküled történnek az események, hanem mindig érted és veled!
Fontos vagy az életedben – ha nem a legfontosabb – mert rajtad keresztül jönnek létre a jó dolgok és a rosszak is. El kell fogadnod részvételed fontosságát, önmagad és ne törődj abba bele, ha valami nem tetszik, mert képes vagy belőle olyat csinálni, ami tetszik. Nem csak ilyen vagy, nem csak erre vagy képes! Nem hivatkozhatsz arra, hogy azért lett csak ilyen, mert „én ilyen vagyok”, mert még lehetsz, nagyon sokfajta. A körülmények elfogadásra várnak, mert ha az eddigi eredmény nem tetszik, akkor azon elfogadással tudsz csak változtatni, hogy tetsszen.
A nagy szél persze olyan lehetetlen környezetet teremthet, ami arra késztet sokakat, hogy elfelejtkezzenek önmaguk képességeiről a látvány hatására. A látvány úgy becsapja Őket, hogy ledermednek és beletörődnek abba a sorsba, ahová sodródhatnak, legyen az bármilyen.
A hullámok és a kellemetlen helyzetek őszinte elfogadás nélkül, valóban reménytelen helyzeteket szülnek és beletörődést a hullámsírba. Meg kell ismerni az adott helyzetet, meg kell ismerni azt az embert, aki az adott helyzetre képes tudatosan reagálni, mert ő képes csak elvezetni biztonságosabb és kellemesebb helyre. Ehhez pedig nem színezni kell, hanem megismerni az adott szituációt és elfogadni azt a lehetőséget, hogy léteznek kellemesebb vizek is. A kellemesebb vizekhez pedig nem szélcsend, hanem igenis jó nagy szél kell, mert minél nagyobb, annál gyorsabban odajutsz ahová szeretnél!
Mivel az elfogadhatatlan kellemetlen helyzetre utal, ezért az elfogadható kellemes dolgokkal függ szorosan össze. Az életed hajója kell, hogy az elfogadás irányát vegye fel, mert a beletörődéssel horgonyt versz a legnagyobb vihar közepén, ami aztán tragédiákba torkolhat. Az elfogadással használod az adott helyzetet és befogod a kellemetlennek tűnő nagy szeleket! Lendületet veszel és olyan irányt, ami egyenest az elvárt közegbe repít.
A beletörődés, örökké tartó problémákat feltételez, de az elfogadás olyan magasztos célokat valósít meg, amik aztán, tömeges szerencsésnek tűnő helyzeteket produkálnak azok szemében, akik lemondtak saját maguk elfogadásáról. Elfogadhatod, megláthatod a fontosságod, de ahhoz Te kellesz, mert hiába látja más a lehetőségeidet, Te fogod használni vagy épp nem használni a körülményeidet. A használatra ösztönözlek, azért, mert van miből építkezned, ha a jelenlegi helyzetedet elfogadod és törődsz vele, akkor igazi értékké válik a kezedben. Ha most is az értéktelenségen keseregsz, háborogsz, akkor a saját értékeidet tagadod meg. Már pedig, értékes ember vagy!
Az elfogadás másik véglete nem az elfogadhatatlan, hanem a beletörődöm. A beletörődés első jele, hogy „nincs más lehetőségem, mert a körülményeik áldozata vagyok” Az áldozat szerepe, nem csak a beletörődést, hanem a nemtörődést is szimbolizálja. Ha valaki tényleg nem törődik magával, akkor valóban olyan helyzetekbe hozza magát tudatlanul, amit a legtöbb körülmény hajótöréssel jutalmaz, csak is azért, mert „ennyire vagy fontos magadnak”.
Az elfogadás olyan végtelen lehetőségek tárházát képviseli, ami végtelen számú megoldásokhoz vezethet, a kreativitásodtól függően. Ha a végtelen túlságosan is soknak tűnik, akkor állj fel és számold össze, hány irányba indulhatsz el. Legalább ennyi lehetőséged van bármit elérni!
Merd őszintén elfogadni azt a helyzetet amiben vagy, mert a kellemetlenség is addig mutatja magát, ameddig szóba nem állsz vele. Egyre kegyetlenebbül veri a hátad, hogy fordulj meg és vizsgáld meg. Ha elfogadod, azzal meg ismered és nem lesz képes meglepetéseket okozni. Az elfogadással egyensúlyt teremtesz önmagadban és rajtad keresztül az életben is! Olyan felbecsülhetetlen értékhez és bőséghez jutsz, amit egészen biztos, hogy megérdemelsz!
Szikszay Csaba
