Coaching Neked és Most

A közelmúltban volt a születésnapom, a kisebbik fiamtól egy jobbágyféltekés rajztanfolyamot kaptam ajándékba (bár először nehezemre esett elfogadni, ez is meg érne egy külön témát, de most nem erről szeretnék írni).

 Talán van húsz éve is, hogy először hallottam a jobbágyféltekés rajzolásról, akkoriban országunkban még nem igen volt elérhető vagy széles körben ismert egy ilyen tanfolyam. Az akkori párom, kolleganője hozott egy angol nyelvű könyvet erről a technikáról, még az a gondolat is felmerült bennünk, hogy érdemes volna lefordítani, és népszerűsíteni, de, valahogy ez szépen elhalványult.

Egyszer azt vettem észre, hogy egyre ismertebb és elérhetőbb lesz ez a technika számunkra is. Bár, nagyon régi vágyam volt, hogy elmenjek egy ilyen tanfolyamra, hol ilyen-, hol olyan okokból valahogy mindig halogattam.

Most sikerült ezt az álmom elérni!

Jogos kérdés lehet, hogy miként kapcsolódik ez a coachinghoz?

A coachingban azt tanuljuk, hogy mindenkiben, ott lakozik a tudás, a tehetség és a lehetőség, Most ezt a tanfolyamon személyesen is volt lehetőségem megtapasztalni. Bár, úgy érzem, sok mindenre nyitott vagyok, de azért mindennel szemben óvatosan szkeptikus is. A tanfolyammal is így voltam, hogy, jó, jó, rendben szépek a fotók a rajzokról, az eredményekről, de majd meglátjuk!

S, láss csodát! Megtörtént az, amit magam is csak bátortalanul mertem remélni, hogy a tanfolyam résztvevői néhány nap alatt a kisiskolásszintű emberábrázolástól, a tanfolyam végére képesek voltak lemásolni a saját önarcképük, teljesen felismerhető formában. Szinte hihetetlen volt.

Megerősítette bennem a coaching életfilozófiáját, a bennük rejlő tehetségről.

Önismereti eszközként is használtam, ahogyan figyeltem magam, mi az erősségem, mi a gyengeségem (hiányosságom) mi az, amit fejleszteni kellene? Mit árul el rólam a személyiségemről, a vonalvezetésem, mi tetszik nekem, melyik technika alkalmazását érzem a magaménak, az erős határozott satírozástól, a finom maszatolásig, melyikről érzem magam jól?

Érdekes volt a többi résztvevőt is megfigyelnem, hogy kinek mi megy jobban, melyik technikát alkalmazza, a lágyabb vagy az erőteljesebb tónusokat követi. S, most nem minősítésről beszélek, hogy mi a szebb vagy jobb, egyszerűen csak arról, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és a végeredmény ennek ellenére, minden esetben egy nagyon látványos javulást, fejlődést tükrözött, egy kis befektetés és tudatos erre irányuló fejlesztés segítségével.

A coachingban, dolgozunk a fejlesztésre váró területek feltérképezésével is, nem mondunk le, ha célokról van szó, csak a pillanatnyi hiányosság árán a megvalósításról, akkor a fejlesztésre fokuszálunk, hogy ezt a területet fejleszteni kell, a CÉL elérése érdekében.

Valaha egy akkor drámainak megélt életeseményen, kapcsán, amikor azt éreztem, ki vagyok fosztva, érzelmileg, szellemileg, fizikailag. S ezt azon szavakkal panaszoltam el, egy ismerősömnek, hogy: mindenem oda adtam, amim volt, s nem maradt semmim. Ő, mosolygott és azt mondat: mindened oda adtál? Azt sem tudod, hogy mi van még benned!

Akkoriban, nem jól érintett ez a válasz, ma már látom benne az igazi mondanivalót. A tanfolyam megerősített abban, amiben a a coaching is, hogy annyi minden van bennünk, amit nem is gondolnánk. De, túl kellett lendülnöm a kezdeti kicsinyhitűségemtől, hogy ó, ez nekem biztos nem sikerül, nekem ehhez nincs is tehetségem, stb. el kellett engednem a múltbéli mélyen begyakorlott korlátozó hiedelmeimet.

Minden olvasónak azt kívánom, hogy higgye el: SOKKAL TÖBB MINDEN VAN BENNE, MINT AMIT CSAK FELTÉTELEZNI is TUD!

Tudással, tehetséggel és lehetőségekkel telis, szép napokat kívánva:

Jaskó Judit

http://www.coachok.hu/

http://www.lemma-coaching.hu/

https://www.youtube.com/watch?v=SZvq1hVBFYY