A neheztelés olyan akadály, amely meggátolja, hogy magunkat és másokat szeressük. Nem a másikat büntetjük vele, hanem magunkat. A neheztelésünk nem hagyja, hogy jól érezzük magunkat, és élvezzük az életet, hogy harmóniában éljünk a világgal. Megannyi megkeményedett dühgombóc szorítja a torkunkat. A megbocsátás és az elengedés fellazítja és szétoszlatja őket.
Ha elengedjük a neheztelést, ez nem jelenti azt, hogy megengedjük a másiknak, nyugodtan tegyen velünk bármit. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami a múltban történt, és kijelöljük a határokat a jövőre nézve.
Lássuk meg a jót a másikban, vagy azt a jót, ami végül abból sült ki, amiért neheztelünk rá.
Aztán pihentessük az egészet.
Segít, ha imádkozunk azért, akire neheztelünk. Segít, ha megkérjük az Istent, hogy vegye el tőlünk a neheztelést. Van-e jobb módja annak, hogy nekivágjunk az új esztendőnek, mint az, hogy letöröljük a múlt palatábláját, és neheztelés nélkül kezdünk hozzá ehhez az évhez?
Mai emlékeztető:
Felsőbb Erőm, kérlek, hozd felszínre a bennem megbúvó nehezteléseket, és segíts elhatároznom magam az elengedésükre. Azután abban segíts, hogy meg is tegyem.
