A Coachnak, igen fontos az önismeretben való jártasság, úgy is mondhatnám vizsgakövetelmény. Hitem szerint minden emberi lény boldogulását szolgálja, ha az önismeretben előrejut, megszabadul téves hiedelmeitől, berögözött múltbeli mintáitól. Mivel ez a téma személyesen is érint, így meglehetősen sokat foglalkozom vele. Sokat olvasok ezekben a témákban, kapok e-maileket, ezek közül most egyet megosztok, az olvasókkal.
„Hidd el, hogy a magunk léte a legnagyobb dolog, ami valaha történhet velünk. Sokkal könnyebb lesz az életed! (Ne függj többé senkitől!)
Ideje felhagynunk azzal az ostobasággal, hogy folyton-folyvást piszkáljuk magunkat.
Lehet, hogy életünk nagy részét azzal töltöttük, hogy egyvégtében bocsánatot kértünk - akár közvetlenül, akár közvetve - pusztán azért, mert másoknál értéktelenebbnek éreztük magunkat, azt hívén, ők mindent jobban tudnak, nekik itt a helyük, minekünk pedig nem.
Jogunk van itt lenni. Jogunk van annak lenni, aki vagyunk.
Itt vagyunk. Életünknek célja, oka és szándéka van. Nem kell bocsánatot kérnünk azért, hogy épp itt vagyunk, és azok vagyunk, akik vagyunk. Jók vagyunk. Megérdemeljük.
Másokban nincs meg a mi varázserőnk. Bennünk megvan. Csak bennünk van meg.
Nem számít, mit műveltünk a múltban. Mindannyiunknak van múltunk, és át meg át van szőve hibákkal, sikerekkel, tanulságos tapasztalatokkal. Jogunk van a múltunkhoz. A miénk. A múltunk formált azzá, akik vagyunk. S ahogy előre haladunk utunkon, egyre tisztábban látjuk, hogy minden tapasztalatunk javunkra válik.
Már így is túl sok időt fecséreltünk arra, hogy bocsánatot kérjünk, szégyelljük magunkat, vagy kételkedjünk lényünk szépségében. Vessünk véget ennek! Hiszen felesleges teher. Másoknak is vannak jogaik, nekünk is. Nem vagyunk náluk sem többek, sem kevesebbek. Egyenlőek vagyunk. Azok vagyunk, akik vagyunk. Ilyennek teremtettek, ilyennek szántak bennünket.
Csodás ajándék ez, barátom!
Mai emlékeztető:
„Istenem”, adj erőt, hogy szerethessem és értékelhessem magam. Segíts, hogy érvényesnek tartsam érzéseimet és gondolataimat, és ne másoktól várjam ezt.”
Jaskó Judit
