A célokról
A coachingban célokkal dolgozunk. A coaching ülés alkalmával támogatjuk az ügyfelet abban, hogy megfogalmazza, és szavakba öntse céljait, tehát elsődleges a célmeghatározás. Minden coaching ülés az ügyfél által meghatározott cél, megvalósításához szükséges, különböző coaching eszköztárakkal vezet a cél eléréséhez. A célnak mindig pozitívnak, aktívnak, és etikusnak kell lennie (etikus abban az értelemben, hogy az ügyfél személyéhez kötődik és nem valaki mást kíván, pl. megváltoztatni a céljai elérése érdekében).
A Coach, nem egy „csodasámán” aki egy varázslattal előbűvöli a vágyott célt, az ügyfél aktív részvétele szükségeltetik, a cél elérése érdekében.
„Soha nem vagy túlkoros ahhoz, hogy felállíts egy másik célt vagy megálmodj egy új álmot."
(Les Brown)
"Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj ha van kitartásunk és főleg önbizalmunk. Hinnünk kell hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk."
(Madame Curie)
Most egy kicsit írnék az életfeladat-rendszerről, ami szorosan összefügg a céljaink meghatározásával.
„Ha nem tudjuk, milyen kikötő felé tartunk, nincs számunkra kedvező széljárás." (Seneca)
„Ha életünk utazását egy hegyre vezető ösvényként értelmezzük, fontos felfedezésre juthatunk: rájöhetünk, hogy életfeladatunk- az a dolog, amelynek elvégzésére megszülettünk- nem éppen könnyű feladat. Bár maga az élet nem feltétlenül jár együtt a küzdelemmel. a világ tele van kihívásokkal és próbatételekkel. A személyes fejlődés hegyi ösvényén, miközben életfeladatunk beteljesítésén munkálkodunk, kreatív küzdelmet vívunk az életfeladatunkkal kapcsolatos negatív, illetve kiforratlan hajlamainkkal. Egy hegy megmászásához és a magasabb csúcsok eléréséhez bátorságra, elkötelezettségre és összeszedett erőfeszítésre van szükség. Ha jól felkészülünk, kevésbé lesz nehéz a feladatunk, mint ha felkészületlenül vágunk neki az útnak-de továbbra is felfelé kell haladjunk.
Utunkat nem a hegy csúcsán, hanem annak lábánál kezdjük, és ahogyan mind feljebb jutunk gyermek-, kamasz- és felnőttkorunk során, átéljük a felkészülés, a bevezetés és az edzés időszakait, és szembesülünk azokkal a kihívásokkal, melyek által felismerjük gyengeségeinket, küzdünk ellenük, és megtapasztaljuk erősségeinket is. Azok akik elbátortalanodnak és elcsüggednek, amikor életük fáradságos útnak tünik, megfeledkeznek arról, hogy az élet kihívást jelent, mivel csakis erőfeszítéseink által lobbanhat fel bennünk a lelkünket megedző, megerősítő tűz.
Képtelenek vagyunk „letérni az útról”. Úgy tűnik, bárhová is lépünk, mindig a saját utunkon maradunk. Lehet, hogy az út elkanyarodik vagy visszahajlik önmagába, ám végül mindig felfelé vezet, mivel ez a fejlődésbe vezető utunk egyértelmű iránya.
Mindannyian egyetemesen hozzáférünk a különféle tehetségekhez: egyetlen csoport tagjainak sincsen kizárólagos jogosultsága bizonyos tulajdonságokra.
Amikor kijelölték számunkra az utat, a megtételéhez szükséges képességekkel is elláttak bennünket. Még ha esetleg egészen lentről, a „mocsárból” kezdjük az utazást, végül akkor is feljutunk a csúcsra.„ (Idézetek, Dan Millman: Erre születtél című könyvéből)
