A coach képzésben, nem kerülhetjük el az önismeretet. A közösen végzett gyakorlatok során, a coacing technikák segítségével, óhatatlanul közelebb kerülünk önmagunkhoz. Talán az első órán hangzott el, (lehet, nem tudom szó szerint idézni), valami ilyesmi, hogy: egy biztos, nem maradsz az, aki voltál.
S, igen! Nekem személy szerint, igen sok kérdést meg kellett magamban fogalmazni, és megválaszolni is. Igen sokszor visszakanyarodtam a saját folyamatomban, a korlátozó hiedelmeimhez.
Az elmúlt napokban két olyan életeseményem is történt, amikor újra a korlátozó hiedelmeim visszaköszönésén kaptam magam, de már felismerve, elfogadva és elengedve, más szempontból tudtam az érzéseim kezelni. Az egyik esetem az volt, hogy bár nem az én vezetői feladatkörömhöz tartozott, de egy kollegánkkal nekem kellett közölnöm, hogy megválik tőle a cégünk.
Első nekifutásra, bizony éreztem némi bűntudatot, mert a vezetőség többi tagjánál nem tudtam elérni, hogy mérlegeljék döntésüket. De, valójában a kollega szakmai megítélése a szakterületén nem az én feladatköröm. Az érzés még is csak pislákolt bennem. Előre moziztam, hogy majd, hogy nézek a szemébe, hogyan reagálok, és milyen rosszul fogom magam érezni ettől az egész szituációtól.
A másik esetem az volt, hogy kedvet kaptam egy kicsit a kreatív ötleteim megvalósításához, és ezen okból kifolyólag vásároltam hozzá eszközöket. Miközben az én kis belső bűntudat generátorom harcolt belül bennem, hogy ez most valóban szükséges volt? Hiszen más fontosabb dolgokra is fordíthattam volna ezt az összeget.
A BŰNTUDAT ELENGEDÉSE
"Van egy jó kis trükk, amit az emberek a rossz kapcsolatokban szoktak bevetni - mondta egy gyógyulófélben lévő asszony. - A másik valami helytelen dolgot tesz, aztán addig áll ott azzal a szerencsétlen képével, amíg én érzem magam bűnösnek, és én kérek tőle bocsánatot."
El kell engednünk végre a bűntudatot.
Legtöbbször nem is a mi problémánk az, ami bűntudatot ébreszt. Valaki más viselkedik helytelenül. Vagy áthágja a határainkat. Megkérdőjelezzük a viselkedését, mire ő dühbe gurul, és védekezni kezd. És már mi érzünk bűntudatot.
A bűntudat megakadályozhatja, hogy meghúzzuk azokat határokat, amelyek a mi és mások valódi érdekeit képviselnék. A bűntudat meggátolhat abban, hogy megóvjuk integritásunkat.
Nem szabad, hogy mások arra számítsanak, mi mindig bűntudatot fogunk érezni. Nem szabad, hogy a bűntudat irányítson minket, akár van rá okunk, akár nincs. Át kell törnünk a bűntudat korlátain.
Menj neki! Törj át! Nem vagy hibás, se bolond, és helyesen gondolkozol. Jogod van a határok kijelöléséhez,és ragaszkodhatsz ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák. Saját problémáidat különválaszthatod másokéitól. Hagyd, hogy a másik megtapasztalja saját viselkedésének következményeit, beleértve a bűntudatot is.
Mai emlékeztető:
Ma elengedem kisebb-nagyobb bűntudataimat. A fény és a szeretet az én oldalamon áll.”
A RÉGI HIEDELMEK ELENGEDÉSE
Próbálkozz keményebben! Csináld jobban! Légy tökéletes!
Ilyen üzenetekkel tréfálnak meg bennünket. Mindegy, milyen erősen húzunk, elhisszük, hogy tudnánk jobban is. A tökéletesség folyton elsiklik előlünk, és elégedetlenné tesz azzal a jóval, amit már elértünk.
A tökéletességről szóló üzenetek bűvésztrükkök, mert céljuk nem érhető el soha. Amíg ilyen üzenetek vezérelnek bennünket, nem érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, nem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk. Sosem lehetünk elég jók, amíg ki nem cseréljük ezeket az üzeneteket, és nem mondjuk azt magunknak, hogy elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Fogadjuk el és ismerjük el magunkat. Épp elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Tegnap is elég jók voltunk.
Nyugodtan lehetünk azok, akik vagyunk, és tehetjük úgy a dolgunkat, ahogyan éppen ma tesszük. A tökéletesség elkerülésének ez a lényege.
Mai emlékeztető:
Istenem, segíts megszabadulnom az őrületbe kergető üzenetektől. Engedélyt adok magamnak arra, hogy az legyek, aki vagyok, és hadd legyen elég jó így.”
Sikerült megbeszélnem magammal, hogy nem kell olyan dolgok miatt bűntudatot éreznem, ami miatt nem vagyok felelős, csak mások döntéseinek a közvetítője, hogy ez nem rólam szól. S a másik esetben leküzdöttem, azon korlátozó hiedelmemet, hogy ha kedvezek magamnak az önzés. Egyszerűen a megengedés állapotában, elfogadtam, hogy jogom van az örömre. S, ha ezt pár kreatív eszköz elégíti ki, akkor jogom van arra is.
