A pozitív pszichológia ereje. Hmm…De, hogy jön ez a coaching-hoz? A coaching folyamatokban, vannak kifejezett technikák arra, hogyan fordítsuk a még látszólag negatívat is pozitívba. Említettem már , hogy a coaching egy pozitív életfilozófiát képvisel, és egy ezen alapuló értékrendet igyekszik átadni a hallgatóinak, illetve ügyfeleinek. Most bevillan, egy régebben olvasott írás, amit szeretnék megosztani a kedves olvasókkal.

„Irdatlan erő rejlik a pozitív pszichológiában. Mert a teremtés mindig pozitív. Ha pozitívak vagyunk, összeköttetésbe lépünk a teremtő erőkkel. Pozitívnak lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk „azt, ami Van”, és kihozunk valamit belőle.

   Az élethelyzeteken, amelyekbe belecsöppenünk, egyelőre nem tudunk változtatni. De, mi dönthetjük el, hogy a pozitívat vagy a negatívat lájuk-e bennük. A problémaorientált megközelítéstől eltérően a pozitív pszichológia számára a megoldások és  a lehetőségek állnak az előtérben. Fel kell oldanunk mindazt, ami megakadályozza, hogy összhangban legyünk azzal, ami van: az ítéletek és értékelések, a tanult gyámoltalanság, a bűntudat, a bátortalanság és a célvesztettség elválaszthatnak minket teremtő erőnktől. Életutunk során az a feladatunk, hogy túljussunk az ilyen akadályokon. Saját magunkkal és másokkal való együttérzésünk, bizalmunk, az elfogadás és integrálás képessége és a minden létezővel való egység tudata jelentik azokat a forrásokat, amelyek továbbsegítenek bennünket a valódi énünkhöz, az elégedettséghez, boldogsághoz és sikerhez vezető utunkon.

  A pozitív pszichológia segítségével felismerjük, hogy minden helyzetben van esélyünk arra, hogy pozitívan alakítsuk életüket- és hogy nincs semmi, ami elválaszthatna minket valódi énüktől.

A „pozitív pszichológia” ellentétben a problémaorientált pszichológiával és a pszichoanalízissel, a „forrásorientált megközelítést” követei. Megoldásokat és lehetőségeket keres anélkül, hogy ez által elveszítené a kapcsolatot a „rejtettel” a pszichével, tehát azzal, ami legbelül összetartja a világot. Vagyis a „pozitív pszichológia” a legkevésbé sem felszínes.

  A „pozitív” szót gyakran teljesen hibásan értelmezik ebben az összefüggésben. A pozitivitás nem azt jelenti, hogy tagadjuk a problémákat, és a „homokba dugjuk a fejünket”, hanem azt, hogy a látszólag negatívban látjuk a pozitívat.  (Kurt Tepperwein: A pozitív pszichológia ereje)

Illusztrációként az idézett szerzőtől írt általam „zanzásított2 japán tanmese. Volt egy ember, aki megahasonlott önmagával és nem találta a lelki békéjét. Kolostorba vonult, hogy meglelje, mindenben csak a negatívat látta. Hírül vette, hogy egy megvilágosult érkezik a kolostorba, gondolta, majd jól kifog rajta, ha megmutatja milyen negatív a világ. Elébe ment amikor érkezett és végig vezette a város szörnyűségein, de a megvilágosodott csak mosolygott mindenen. Végül a város szélén rámutatott egy döglött patkányra, a mi negatív figuránk, hogy ehhez mit szól a megvilágosodott. Mire az ránézett és annyit mondott: Nézd milyen szépek a fogai, biztosan csodaszép élete volt! „

Rajtam múlik, hogy miben mit látok! A coachingban, ezeket tanuljuk, hogyan változtassuk a látszólag negatívat pozitívba, Ez, egy megváltozott gondolkodásmódot, egy más szemléletet egy új beállítódást igényel. Személy szerint ez nekem nem mindig könnyű, hiszen a begyakorlott minták elég erősek, és túl régóta működnek. De, mivel tanultak, így a jó hír az, hogy az ellenkezője is tanulható!

Jaskó Judit

Rajtam áll, hogy mit akarok látni!

A célokról 

A coachingban célokkal dolgozunk. A coaching ülés alkalmával támogatjuk az ügyfelet abban, hogy megfogalmazza, és szavakba öntse céljait, tehát elsődleges a célmeghatározás. Minden coaching ülés az ügyfél által meghatározott cél, megvalósításához szükséges, különböző coaching eszköztárakkal vezet a cél eléréséhez.  A célnak mindig pozitívnak, aktívnak, és etikusnak kell lennie (etikus abban az értelemben, hogy az ügyfél személyéhez kötődik és nem valaki mást kíván, pl. megváltoztatni a céljai elérése érdekében).

A Coach, nem egy „csodasámán” aki egy varázslattal előbűvöli a vágyott célt, az ügyfél aktív részvétele szükségeltetik, a cél elérése érdekében. 

„Soha nem vagy túlkoros ahhoz, hogy felállíts egy másik célt vagy megálmodj egy új álmot."

(Les Brown)

"Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj ha van kitartásunk és főleg önbizalmunk. Hinnünk kell hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk."

(Madame Curie)

 Most egy kicsit írnék az életfeladat-rendszerről, ami szorosan összefügg a céljaink meghatározásával. 

„Ha nem tudjuk, milyen kikötő felé tartunk, nincs számunkra kedvező széljárás." (Seneca)

„Ha életünk utazását egy hegyre vezető ösvényként értelmezzük, fontos felfedezésre juthatunk: rájöhetünk, hogy életfeladatunk- az a dolog, amelynek elvégzésére megszülettünk- nem éppen könnyű feladat.  Bár maga az élet nem feltétlenül jár együtt a küzdelemmel. a világ tele van kihívásokkal és próbatételekkel. A személyes fejlődés hegyi ösvényén, miközben életfeladatunk beteljesítésén munkálkodunk, kreatív küzdelmet vívunk az életfeladatunkkal kapcsolatos negatív, illetve kiforratlan hajlamainkkal. Egy hegy megmászásához és a magasabb csúcsok eléréséhez bátorságra, elkötelezettségre és összeszedett erőfeszítésre van szükség. Ha jól felkészülünk, kevésbé lesz nehéz a feladatunk, mint ha felkészületlenül vágunk neki az útnak-de továbbra is felfelé kell haladjunk.

  Utunkat nem a hegy csúcsán, hanem annak lábánál kezdjük, és ahogyan mind feljebb jutunk gyermek-, kamasz- és felnőttkorunk során, átéljük a felkészülés, a bevezetés és az edzés időszakait, és szembesülünk azokkal a kihívásokkal, melyek által felismerjük gyengeségeinket, küzdünk ellenük, és megtapasztaljuk erősségeinket is. Azok akik elbátortalanodnak és elcsüggednek, amikor életük fáradságos útnak tünik, megfeledkeznek arról, hogy az élet kihívást jelent, mivel csakis erőfeszítéseink által lobbanhat fel bennünk a lelkünket megedző, megerősítő tűz.

  Képtelenek vagyunk „letérni az útról”. Úgy tűnik, bárhová is lépünk, mindig a saját utunkon maradunk. Lehet, hogy az út elkanyarodik vagy visszahajlik önmagába, ám végül mindig felfelé vezet, mivel ez a fejlődésbe vezető utunk egyértelmű iránya.

  Mindannyian egyetemesen hozzáférünk a különféle tehetségekhez: egyetlen csoport tagjainak sincsen kizárólagos jogosultsága bizonyos tulajdonságokra.

  Amikor kijelölték számunkra az utat, a megtételéhez szükséges képességekkel is elláttak bennünket. Még ha esetleg egészen lentről, a „mocsárból” kezdjük az utazást, végül akkor is feljutunk a csúcsra.„ (Idézetek, Dan Millman: Erre születtél című könyvéből)

http://www.coachok.hu/

http://www.lemma-coaching.hu/

A coach képzésben, nem kerülhetjük el az önismeretet. A közösen végzett gyakorlatok során, a coacing technikák segítségével, óhatatlanul közelebb kerülünk önmagunkhoz. Talán az első órán hangzott el, (lehet, nem tudom szó szerint idézni), valami ilyesmi, hogy: egy biztos, nem maradsz az, aki voltál.

S, igen! Nekem személy szerint, igen sok kérdést meg kellett magamban fogalmazni, és megválaszolni is. Igen sokszor visszakanyarodtam a saját folyamatomban, a korlátozó hiedelmeimhez.

Az elmúlt napokban két olyan életeseményem is történt, amikor újra a korlátozó hiedelmeim visszaköszönésén kaptam magam, de már felismerve, elfogadva és elengedve, más szempontból tudtam az érzéseim kezelni. Az egyik esetem az volt, hogy bár nem az én vezetői feladatkörömhöz tartozott, de egy kollegánkkal nekem kellett közölnöm, hogy megválik tőle a cégünk.

Első nekifutásra, bizony éreztem némi bűntudatot, mert a vezetőség többi tagjánál nem tudtam elérni, hogy mérlegeljék döntésüket. De, valójában a kollega szakmai megítélése a szakterületén nem az én feladatköröm. Az érzés még is csak pislákolt bennem. Előre moziztam, hogy majd, hogy nézek a szemébe, hogyan reagálok, és milyen rosszul fogom magam érezni ettől az egész szituációtól.

A másik esetem az volt, hogy kedvet kaptam egy kicsit a kreatív ötleteim megvalósításához, és ezen okból kifolyólag vásároltam hozzá eszközöket. Miközben az én kis belső bűntudat generátorom harcolt belül bennem, hogy ez most valóban szükséges volt? Hiszen más fontosabb dolgokra is fordíthattam volna ezt az összeget.                  

A BŰNTUDAT ELENGEDÉSE

"Van egy jó kis trükk, amit az emberek a rossz kapcsolatok­ban szoktak bevetni - mondta egy gyógyulófélben lévő as­szony. - A másik valami helytelen dolgot tesz, aztán addig áll ott azzal a szerencsétlen képével, amíg én érzem magam bűnösnek, és én kérek tőle bocsánatot."

El kell engednünk végre a bűntudatot.

Legtöbbször nem is a mi problémánk az, ami bűntudatot ébreszt. Valaki más viselkedik helytelenül. Vagy áthágja a határainkat. Megkérdőjelezzük a viselkedését, mire ő dühbe gurul, és védekezni kezd. És már mi érzünk bűntudatot.

A bűntudat megakadályozhatja, hogy meghúzzuk azokat határokat, amelyek a mi és mások valódi érdekeit képvi­selnék. A bűntudat meggátolhat abban, hogy megóvjuk integritásunkat.

Nem szabad, hogy mások arra számítsanak, mi mindig bűntudatot fogunk érezni. Nem szabad, hogy a bűntudat irányítson minket, akár van rá okunk, akár nincs. Át kell törnünk a bűntudat korlátain.

Menj neki! Törj át! Nem vagy hibás, se bolond, és helyese­n gondolkozol. Jogod van a határok kijelöléséhez,és ragaszkodhatsz ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák. Saját problémáidat különválaszthatod másokéitól. Hagyd, hogy a másik megtapasztalja saját viselkedésének következményeit, beleértve a bűntudatot is.

Mai emlékeztető:

Ma elengedem kisebb-nagyobb bűntudataimat. A fény és a szeretet az én oldalamon áll.”

A RÉGI HIEDELMEK ELENGEDÉSE

Próbálkozz keményebben! Csináld jobban! Légy tökéletes!

Ilyen üzenetekkel tréfálnak meg bennünket. Mindegy, mi­lyen erősen húzunk, elhisszük, hogy tudnánk jobban is. A tökéletesség folyton elsiklik előlünk, és elégedetlenné tesz azzal a jóval, amit már elértünk.

A tökéletességről szóló üzenetek bűvésztrükkök, mert céljuk nem érhető el soha. Amíg ilyen üzenetek vezérelnek bennünket, nem érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, nem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk. Sosem le­hetünk elég jók, amíg ki nem cseréljük ezeket az üzenete­ket, és nem mondjuk azt magunknak, hogy elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk.

Fogadjuk el és ismerjük el magunkat. Épp elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Tegnap is elég jók voltunk.

Nyugodtan lehetünk azok, akik vagyunk, és tehetjük úgy a dolgunkat, ahogyan éppen ma tesszük. A tökéletesség el­kerülésének ez a lényege.

Mai emlékeztető:

Istenem, segíts megszabadulnom az őrületbe kergető üzenetektől. Engedélyt adok magamnak arra, hogy az legyek, aki vagyok, és hadd legyen elég jó így.”

Sikerült megbeszélnem magammal, hogy nem kell olyan dolgok miatt bűntudatot éreznem, ami miatt nem vagyok felelős, csak mások döntéseinek a közvetítője, hogy ez nem rólam szól. S a másik esetben leküzdöttem, azon korlátozó hiedelmemet, hogy ha kedvezek magamnak az önzés. Egyszerűen a megengedés állapotában, elfogadtam, hogy jogom van az örömre. S, ha ezt pár kreatív eszköz elégíti ki, akkor jogom van arra is.

A coachingban sokat foglalkozunk, a korlátozó hiedelmekkel, vagy más néven „hitrendszerbeli” mintákkal. Ez alatt nem ideológiai hitrendszert értünk, hanem neveltetésünk-szocializációnk során kialakult gondolkodásmódot. Kicsit sarkos példával illusztrálva, pl. egy korlátozó hiedelem, hogy a giliszta nem finom, mert minket így neveltek, míg adott esetben, más kultúrákban finom csemegének számít.

Olvastam egy történetet erről, megosztom:

„Amint a barátom elhaladt az elefántok mellett, hirtelen megállt, megzavarodva attól a ténytől, hogy ezek az óriási teremtmények csupán a lábaikra hurkolt kötéllel vannak kikötve. Nyilvánvaló volt, hogy az elefántok bármely pillanatban kiszabadulhatnának könnyedén eltépve köteleiket, de valamilyen okból mégsem tettek így. A barátom meglátott egy idomítót a közelben és megkérdezte, hogy ezek a nagyszerű és csodálatos állatok miért állnak csak ott, meg sem kísérelve az elszökést.

“Nos,” válaszolt, “amikor nagyon fiatalok és sokkal kisebbek voltak még, ugyanezt az erősségű kötelet használtuk a kikötésükhöz és abban a korukban ez elég is volt, hogy visszatartsa őket. Miközben felnőnek úgy kondícionáljuk őket, hogy azt higgyék, nem tudnak elszabadulni. Úgy hiszik, a kötél még mindig vissza tudja tartani őket, így soha nem is próbálnak kitörni.” A barátomat ez lenyűgözte. Ezek az állatok bármikor megszabadulhatnának a kötelékeiktől, de mivel úgy hiszik, hogy nem képesek erre, megragadtak ott, ahol voltak. Ennek az erőteljes és gigantikus teremtménynek a jelenlegi képességeit múltjának korlátai határolják be.

Az elefántokhoz hasonlóan, közülünk hányan élik le az életüket ragaszkodva ahhoz a hithez, hogy képtelenek valamire, egyszerűen csak azért, mert egyszer korábban elbuktak rajta? Közülünk hányan utasítják el valami új és kihívást jelentő dolog kipróbálását az úgynevezett GONDOLKODÁSMÓDJUK miatt?”

A coaching eszköztárával van lehetőségünk, felismerni, és elhagyni korlátozó hiedelmeinket, melyek olykor valódi akadályként gördülnek elénk a személyes fejlődésünk útján. Ha van kedved, kedves olvasó, próbáld ki és győződj meg róla személyesen!  

http://www.coachok.hu/

http://www.lemma-coaching.hu/

Mivel a coaching alapfilozófiája az, hogy minden embere tehetség és lehetőség, talán érdemes volna azon elgondolkozni, hogy mikor nem vesszük észre a lehetőségeinket, és ez által nem is tudjuk kibontakoztatni a tehetségünket.

Illusztrációként szolgáljon az alábbi tanmese: 

„Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
- Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.
- Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.
Az ember megdöbbent. El sem tudom képzelni, miről beszélsz! - mondta.
- Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal. Az ember bólintott.
- Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.
- És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
- Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. - mondta az angyal.
- És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.
- Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben. „

A tanulság:
Hasonló lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Kollegáink, ebben is segítséget tudnak nyújtani, hogy megtaláljuk magunkban azokat a pontokat, melyek akadályoznak tehetségünk és lehetőségeink felismerésében, és segítenek megtalálni, hogy hol találjuk meg magunkban azokat a pontokat, melyek a segítségünkre lehetne, a kibontakozásban.

http://www.coachok.hu/

http://www.lemma-coaching.hu/

Coaching

Mi is az a coaching?

A szótárak szerint a coaching kifejezés eredeti jelentése edzés, a coaching művelője a coach pedig edzőt, szervezeti értemben azonban a coaching nem más, mint az erre kijelölt munkatársak – jellemzően a vezetők – egyénre szabott tanácsadása, vezetői fejlesztése, vezetői munkája támogatása.

A coach, mint tanácsadó a vezetőt személyre szabott programmal támogatja az előtte álló feladat megoldásában, általában olyan esetben, amikor a vezetőnek egy konkrét témában (pl. átszervezés, korszerűsítés, egy új eljárás bevezetése) nehézségei adódnak.

A coaching módszer hatékonyságát az adja, hogy a coach nem „szerződéses mindenttudó” aki jobbnál jobb szakmai ötletekkel áll elő a vezető elakadásait érintő témákban, hanem segít neki továbblépni a változás és megvalósítás rögös útján.

Konkrét példával szemléltetve: amikor a coach a pénzügyi ellenőrzési rendszer továbbfejlesztése témában coacholja a pénzügyi vezetőt, akkor nem abban ad neki tanácsot, hogyan kellene a pénzügyi ellenőrzési rendszert kialakítani - hiszen valószínűleg nincs is szakirányú felkészültsége -, hanem ahhoz segíti hozzá a vezetőt, hogy annak ötletei, meglátásai, saját maga számára elkészített akcióterve segítségével sikeresen valósítsa meg a rendszer bevezetését. Ebből következik, hogy a coachingnak igen jelentős személyiségfejlesztő hatása is van, jóllehet nem terápiáról van szó.

A coaching ülés a laikus szemlélő számára egyszerű csevegésnek tűnhet, pedig voltaképpen egy hosszabb beszélgetés a vezető és a coach között, amelynek során a vezető felismerésekre jut, oksági következtetéseket von le, és eldönti, hogyan és milyen lépésekben fog a cél felé haladni. A coach nem hoz szakmai döntéseket, de működésével hozzásegíti a döntéshozót/kat az alternatívák szakszerűbb és pontosabb figyelembe vételéhez, a helyzet tisztázásához és a vezető számára optimálisnak tűnő saját döntés tényleges meghozatalához.

A coachingban a téma alapján különböztetünk meg business coaching -ot és a life coaching-ot.

• Business coaching

  Business coaching esetében a coach kliensei a gazdasági szférából érkeznek és valamilyen üzleti probléma megoldásában, esetleg az ahhoz szükséges készségeik fejlesztésében kérik a coach segítségét. Speciális formája az executive coaching, amely a (felső)vezetőkkel történő munkát jelenti, ill. a skill coaching, amelynek során - általában alacsonyabb beosztásban lévő vezetőknél - egyéni alapkészség-fejlesztés történik.

• Life coaching

  Life coaching esetében a kliens általában életvezetési nehézségei miatt keres tanácsadót magának.

A fenti osztályozás elemei között rendkívül erős átfedések tapasztalhatók, a coaching egyes területei között nem beszélhetünk éles határokról.

A coaching az alábbi kérdések esetében lehet hatásos:

• Hogyan értessem meg magam munkatársaimmal?
• Hogyan tudnék megfelelő döntéseket hozni?
• Hogyan kezeljem a napi konfliktusokat?
• Elborít a stessz, mit tegyek?
• Hogyan javíthatnám kapcsolataimat kollégáimmal?
• Hogyan vigyek sikerre egy komplex szervezeti átalakítást?

A tapasztalatok szerint természetesen számos egyéb esetben is a segítségünkre lehet egy megbízható coach.

A coaching jellemzői

• Először is a folyamatban harmadik személy nem vesz részt, így igen erős bizalom alakul ki a coach és kliense között, valamint a problémára is jobban tudnak összpontosítani.
• A coaching teljes mértékben testre szabott.
• A coaching megoldásorientált tanácsadási eszköz, előre megállapodott időkereten belül törekszik az elhatározott teendők megvalósítására, nagyban építve az ügyfél kezdeményezőképességére, elkötelezettségére.